Elhelyezkedés

Hajdúdorog, mint Debrecen után a megye 11. legnagyobb – 8847 fos – lakosú városa, Hajdú-Bihar megye észak-keleti, ritkán lakott térségében fekszik, 100.65 km2 közigazgatási területtel, Debrecentol észak-nyugati irányban, 36 km távolságra. Olyan területen, ahol a történelmi múlt következtében a városok szinte összefüggo, folyamatos urbanizációs övezetet képeznek. A statisztikai körzetet, ahol a város található, három hajdúváros, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúdorog alkotja. Sajátos történelmi, társadalmi-gazdasági fejlodés eredményezte, hogy az itt elhelyezkedo három középváros ellátó funkciói csak a saját közigazgatási határaikon belül érvényesülnek. Mindhárom város középfokú központi funkciókat lát el. Egyik városnak sincs vonzáskörzete. Hajdúdorog hátrányos helyzetu, de a megye térszerkezetileg kedvezobb, fejlettebb, urbanizáltabb részén található, s jó talajadottságai és klímája révén mezogazdaságilag kifejezetten fejlett.

Területe átmenetet képez a hajdúsági lösz és a nyírségi homok között. A város közigazgatási területének nagyobbik része a Hajdúhát lösszel, lösziszappal fedett hordalékkúp-síksági területéhez, míg a keleti, dél-keleti része a Nyugati- vagy Löszös Nyírség, szintén relatíve kis reliefu lösszel és löszös homokkal fedett hordalékkúp-síksági területéhez tartozik.

A város népességmegtartó erejében földrajzi fekvése, térségi kapcsolódási adottságai egykoron is a leggyengébb elemként mutatkoztak meg. Hajdan a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatot jelento Debrecen-Miskolc illetve a „borútként” ismert Debrecen – Tokaj (Nyíregyházán át) közötti és a Nyíregyházáról Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári) át Tiszalucra tartó fokereskedelmi úttól szerencsétlenül félreesoen települt Dorog. Így Bocskai István 1605-i korponai kiváltságlevelével jobbágyfalvak sorából kiemelt katonai, politikai érdekbol hajdúknak adományozott és városi rangra emelt Hajdúdorog elsodlegesen a letelepült hajdúk leszármazottainak szorgalmára támaszkodva, jó földjére építve, a mezogazdasággal és az ehhez társuló állattartással nyújtott megélhetést. Gazdasági elofeltételek nélkül nyert városi rangot a település, melyet ezt követoen kellett tartalommal megtöltenie az itt éloknek.

Történelmi emlékek

A várostól délre lévo Kati-duloben 1990 óta – megszakításokkal – folyik az Árpád-kori település, templom és templom körüli temeto feltárása. Feltárták a téglából épült, félköríves szentéjzárodású, nyugati karzattal eltátott kis templomot, a templom körüli temeto 500 sírját, 3 lakóházat, több külso kemencét és egy kovácsmuhelyt. A település valamikor a XII. század környékén keletkezhetett, ekkor épült a templom is, amelynek tégláit helyben égették. A falu a tatárjáráskor pusztult el, és ezután nem népesült be többé. A templom körül létesített cíntermet árok választotta el a falu lakóházaitól és egyéb építményeitol. Hazai falu-ásatásokon északról volt, és dél-nyugati sarkában téglából épített kemencét találtak. Ugyancsak téglából épült az egyik külso kemence is, amely valamilyen muhely tartozéka lehetett. Meglepo, hogy a kovácsmuhelyt nem a falu szélén, hanem a templomtól és a lakóházaktól nem messze ásták ki (egyébként ez az Alföld egyetlen eddig elokerült kovácsmuhelye az Árpád-korból). Ugyancsak fontos történeti tanulságai lesznek majd a templom körüli temetonek, amelynek ‘ sírjait zömmel téglából építették. Sikerült megfigyelni a téglasírok különbözo formáit. Felteheto, hogy a teljes feltárás után ez lesz az ország legnagyobb, teljesen feltárt Árpád-kori temetoje. Nagyban növeli ennek történeti jelentoségét, hogy Hajdúdorog határában eddig négy honfoglalás kori és X-XII. századi temetot tártak fel, ezenkívül mintegy 700 sírra, így itt nyílik majd elso ízben lehetoség arra, hogy honfoglalás kori és Árpád-kori népesség embertani folyamatosságáról hiteles képet kapjunk, s behatóan vizsgáljuk e kis terület demográfiai viszonyait is.